Vasvillával tépném cafatokra a holnapot,
amely elvesz Tőled.
Pusztító tűzben égetném a cselszövést
Potyognak a könnyeim: mással szeretkezel.
Dühösen vergődöm - megtűrt szeretők éjjele ez.
XXX
Végül üresség jött.
Apró könnycsepp a hídon.
Buta kis kurva, egyszerűen adtad magad...
Azt hitted szép lesz, azt hitted lelked lesz,
Buta kis kurva, most sem kellesz másra
Nem lesz ágyad, nem lesz igazi ölelés
Nem szerelmeskedhetsz, szex ez, üres szex
XXX
Én elfelejtettem az erdő illatát
A zubogó patak morajlását,
Szeretők sikolyát...
Én mindig azt szeretem, amit nem lehet,
Játékot, mit a gyerektől elvesznek, én megszerzem
Ki mondja meg melyik játékszabály a helyes?
Hogy a halálunk előtt hányast dobtunk,
s mennyit léphetünk még előre?...
XXX
Ha most itt lennél, nem kérdezném melyik úton jöttél,
mit hagytál hátra, s dacosan hova nem nézel vissza
Egyenes volt az út, vagy kitérőt tettél,
Szerelmektől elköszöntél, jó illemnek búcsút intettél.
A múltad nem érdekel, a jövőben rég nem hiszek
A pillanatra váltottam jegyet, arra az ölelésre,
Ami megtart benned.
A pillanatra van jegyem, hát ne késlekedj
Álmodni nincs idő, tékozolt idő
Tiéd lenni e pillanatban, arra van belépőm:
A karjaid közt megzuhanni, a szerelmedben visszajönni
A karjaid közt elszédülni, hinni, bízni,
mennyire nehéz, de megpróbálni.
Meghívni a szenvedélyed, egy jeggyel tán beengednek-
ha eggyéforrt a test, a vágy,
ha felszakadt a boldogság,
Ha élvezeted boldoggá tett, a jegyünk tán elég lesz
XXX
A bizonytalanságot én láttam a szemedben...
A bizalmatlanságot, melyet bölcsen próbálsz rejteni
Az éj sötétje sok mindent elbír
Ma elbírja a nehezen beismert vágyat,
A megcsalt szerelmet, makacsul hátat fordítva.
Én éreztem a szorításodban a kapaszkodó kételkedést!
Elér hozzám a vívódásod:
A félig betakart csendben lassan kúszik bejjebb
Lidércként az ablakomon át.
A megtört cserepek bőrömet szítják,
A kétkedésed Téged is ledönt.
S a vágy él e még bennünk?
: Szított testem apró sebein át csörgedezik.
Összerándult gyomrom húzza görcsbe tagjaim,
Hogy talán itt vagy mégis, s szétfeszítesz,
Önzőn magadnak akarsz, s én kitárom a feloldódást
S akkor sem engedsz ha menekülnék,
És magadévá teszel, mert ha fáj is, nincs kiút...
S a Kegyelem velünk van e?
Bolyongó lelkünk, tépett szenvedélyünk vulkánként ha feltört,
A Kegyelem... mondd él e bennünk
XXX
Templomom lett ez a kis beszélgetés -
Pár sornyi szárnyalás.
Nem ismerlek. De vissza- visszatérek.
Olvasok vágyat, kergetünk álmot.
Ott, a sorok közt megpihenek -
Mint fáradt vándor a padok közt térdelve
Kezemet félve nyújtva iszom szavaidat.
XXX
Látod, én megmutattam a vágyam,
Te megmutattad az álmod.
Vajon közös szigeten kikötnek e egyszer?
Egy érzés közelít. Könnyben úszik szemem.
Engedjem, ismerjem?
Vagy fussak, dacoljak, vihart kavarjak?
Félek. Ó ha tudnád, mennyire félek.
Nem ismerlek. Magam ismerem e?
Vedd öledbe kezem, tartsd magadnál.
Ne engedj el, tarts magadnál...
XXX
Nyakadnak pontosan abból a ráncából
sepertél el egy izgága tollpihét,
ahol én csókoltalak a délután
zűrös egymásratalálásában.
Ne seperd el...
Én lopóztam vissza
résnyire nyitvahagyott gallérodon,
hogy végül mellkasodon pihentessem
el nem égetett vágyainkat
XXX
Szederbokor
Magányomban ma végigsimítottam a szederbokrot
Tüskéje sem szította fel néma szemlélődésem: vajon merre vagy örök élet
XXX
Töredezve
Ma azé lettem, aki esténként mást ölel.
Ma így váltam én is hűtlenné a szívem dobbanásához.
Ma sírok még, de holnaptól érintetlenül,
üresen révedek az esték magányában
XXX
Most dobog a szív
Most alig jut levegő
Most tágul a pupilla, simul az arcredő,
Feszül a mell, s nyílik a szemérem.
Most hangosan tépi a haját,
Most némán sikolt fel.
Mert most teszel magadévá,
Mert most robbantasz szét -
Eltört tükör részeire esem szét.
XXX
Elámultál sóhajomon-
feltört a vulkán a félszeg akarni vágyásból.
Elámultam sóhajodon -
kettétört hitem csalfa beteljesületlenségeden.
XXX
Éjfélkor a kínzó hiányod sikollyal ébresztett
Szívemen a kés egy piciny rést metszett.
Beférkőzhetsz már - van helyed bennem
XXX
Eltűnni percekre - visszatérni repdesve.
Eltűnni órákra - visszatérni karodba borulva.
Eltűnni napokra - visszatérve kezeim nyújtom.
Eltűnni hetekre - visszatérve félszegen emelem tekintetem.
Eltűnni hónapokra - visszatér a hitetlenségem.
Eltűnni évekre - visszatérsz s rózsádat fejfámra szegezd.
XXX
Valamit tettem érted.
Szélbe kapaszkodott, s te meglovagoltad szavam.
Valamit tettél értem.
Alámerültem, s magamat temettem vágyaidba.
xxx
Ujjaid az arcomról lefolyó könycseppekkel törli ölemből kisajtolt véremet.
Mert így szeretsz nagyon,
s már ha fáj is engedem, hogy öledben is bánts
XXX
Szeretők
Feljön a Hold. Két farkas kergetőzik udvarán..
Sikoly és karmoķ véres extázis.
Feljön a Nap. Két szelíd macska száját nyalogatva
sunyin szétoson
XXX
Röpke másodpercek, szétfoszlottak
mikor többé nem néztél elvakult szemembe.
Hiányzol
Kísértetjárta éjszakámból -
Kitörölhetetlenül
XXX