http://szivarvanyhaz.freewb.hu/
És ölelés. Mindenek felett ölelés...

MENÜ

 

Vasvillával tépném cafatokra a holnapot,

amely elvesz Tőled.

Pusztító tűzben égetném a cselszövést

Potyognak a könnyeim: mással szeretkezel.

Dühösen vergődöm - megtűrt szeretők éjjele ez.

 

XXX

 

Végül üresség jött.

Apró könnycsepp a hídon.

Buta kis kurva, egyszerűen adtad magad...

Azt hitted szép lesz, azt hitted lelked lesz,

Buta kis kurva, most sem kellesz másra

Nem lesz ágyad, nem lesz igazi ölelés

Nem szerelmeskedhetsz, szex ez, üres szex

 

XXX

 

 

Én elfelejtettem az erdő illatát

A zubogó patak morajlását,

Szeretők sikolyát...

Én mindig azt szeretem, amit nem lehet,

Játékot, mit a gyerektől elvesznek, én megszerzem

Ki mondja meg melyik játékszabály a helyes?

Hogy a halálunk előtt hányast dobtunk,

s mennyit léphetünk még előre?...

 

XXX

 

Ha most itt lennél, nem kérdezném melyik úton jöttél,

mit hagytál hátra, s dacosan hova nem nézel vissza

Egyenes volt az út, vagy kitérőt tettél,

Szerelmektől elköszöntél, jó illemnek búcsút intettél.

A múltad nem érdekel, a jövőben rég nem hiszek

A pillanatra váltottam jegyet, arra az ölelésre,

Ami megtart benned.

A pillanatra van jegyem, hát ne késlekedj

Álmodni nincs idő, tékozolt idő

Tiéd lenni e pillanatban, arra van belépőm:

A karjaid közt megzuhanni, a szerelmedben visszajönni

A karjaid közt elszédülni, hinni, bízni,

mennyire nehéz, de megpróbálni.

Meghívni a szenvedélyed, egy jeggyel tán beengednek-

ha eggyéforrt a test, a vágy,

ha felszakadt a boldogság,

Ha élvezeted boldoggá tett, a jegyünk tán elég lesz

 

 

XXX

 

 

A bizonytalanságot én láttam a szemedben...

A bizalmatlanságot, melyet bölcsen próbálsz rejteni

Az éj sötétje sok mindent elbír

Ma elbírja a nehezen beismert vágyat,

A megcsalt szerelmet, makacsul hátat fordítva.

Én éreztem a szorításodban a kapaszkodó kételkedést!

Elér hozzám a vívódásod:

A félig betakart csendben lassan kúszik bejjebb

Lidércként az ablakomon át.

A megtört cserepek bőrömet szítják,

A kétkedésed Téged is ledönt.

S a vágy él e még bennünk?

: Szított testem apró sebein át csörgedezik.

Összerándult gyomrom húzza görcsbe tagjaim,

Hogy talán itt vagy mégis, s szétfeszítesz,

Önzőn magadnak akarsz, s én kitárom a feloldódást

S akkor sem engedsz ha menekülnék,

És magadévá teszel, mert ha fáj is, nincs kiút...

S a Kegyelem velünk van e?

Bolyongó lelkünk, tépett szenvedélyünk vulkánként ha feltört,

A Kegyelem... mondd él e bennünk

 

 

XXX

 

 

Templomom lett ez a kis beszélgetés -

Pár sornyi szárnyalás.

Nem ismerlek. De vissza- visszatérek.

Olvasok vágyat, kergetünk álmot.

Ott, a sorok közt megpihenek -

Mint fáradt vándor a padok közt térdelve

Kezemet félve nyújtva iszom szavaidat.

 

 

XXX

 

Látod, én megmutattam a vágyam,

Te megmutattad az álmod.

Vajon közös szigeten kikötnek e egyszer?

Egy érzés közelít. Könnyben úszik szemem.

Engedjem, ismerjem?

Vagy fussak, dacoljak, vihart kavarjak?

Félek. Ó ha tudnád, mennyire félek.

Nem ismerlek. Magam ismerem e?

Vedd öledbe kezem, tartsd magadnál.

Ne engedj el, tarts magadnál...

 

XXX

 

Nyakadnak pontosan abból a ráncából

sepertél el egy izgága tollpihét,

ahol én csókoltalak a délután

zűrös egymásratalálásában.

Ne seperd el...

Én lopóztam vissza

résnyire nyitvahagyott gallérodon,

hogy végül mellkasodon pihentessem

el nem égetett vágyainkat

 

XXX

 

Szederbokor

Magányomban ma végigsimítottam a szederbokrot

Tüskéje sem szította fel néma szemlélődésem: vajon merre vagy örök élet

 

XXX

 

Töredezve

Ma azé lettem, aki esténként mást ölel.

Ma így váltam én is hűtlenné a szívem dobbanásához.

Ma sírok még, de holnaptól érintetlenül,

üresen révedek az esték magányában

 

XXX

 

Most dobog a szív

Most alig jut levegő

Most tágul a pupilla, simul az arcredő,

Feszül a mell, s nyílik a szemérem.

Most hangosan tépi a haját,

Most némán sikolt fel.

Mert most teszel magadévá,

Mert most robbantasz szét -

Eltört tükör részeire esem szét.

 

XXX

 

 

Elámultál sóhajomon-

feltört a vulkán a félszeg akarni vágyásból.

Elámultam sóhajodon - 

kettétört hitem csalfa beteljesületlenségeden.

 

XXX

 

Éjfélkor a kínzó hiányod sikollyal ébresztett

Szívemen a kés egy piciny rést metszett.

Beférkőzhetsz már - van helyed bennem

 

XXX

Eltűnni percekre - visszatérni repdesve.

Eltűnni órákra - visszatérni karodba borulva.

Eltűnni napokra - visszatérve kezeim nyújtom.

Eltűnni hetekre - visszatérve félszegen emelem tekintetem.

Eltűnni hónapokra - visszatér a hitetlenségem.

Eltűnni évekre - visszatérsz s rózsádat fejfámra szegezd.

 

XXX

 

Valamit tettem érted.

Szélbe kapaszkodott, s te meglovagoltad szavam.

Valamit tettél értem.

Alámerültem, s magamat temettem vágyaidba.

 

xxx

 

Ujjaid az arcomról lefolyó könycseppekkel törli ölemből kisajtolt véremet.

Mert így szeretsz nagyon,

s már ha fáj is engedem, hogy öledben is bánts

 

                                                                          XXX

 

Szeretők

Feljön a Hold. Két farkas kergetőzik udvarán..

Sikoly és karmoķ véres extázis.

 

Feljön  a Nap. Két szelíd macska száját nyalogatva

sunyin szétoson

 

XXX

 

Röpke másodpercek, szétfoszlottak 

mikor többé nem néztél elvakult szemembe.

Hiányzol

Kísértetjárta éjszakámból - 

Kitörölhetetlenül

 

 

XXX 

                                                                  

 

 

 

 

Asztali nézet